A rend a valóság szűrője. Torzítja a valóságot. A berögzült állóképek sorozata elvakít. A rend a valóság formalinba téve: az állóképek hideg merevsége kiöli belőle az életet. A rend a ránk támadó kilencfejű sárkány, egy sokarcú dogma, az élőhalott múlt.

A többség uralma által meghatározott rend igazságosabb eredményre vezet a társadalmi termék termelésének, elosztásának, cseréjének és fogyasztásának kérdéseiben, mint a zsarnokság. Ebben a gondolatmenetben alapvető probléma rejtőzik. A többség uralma még mindig uralom, tehát van benne elnyomás. Igazságosság csak akkor lehetséges, ha van igazságtalanság is. A zsarnokság az igazságtalanság erőszakos eszközökkel történő megerősítése. A demokrácia az osztályuralom gazdasági valóságának elfedése politikával. Az emberi kapcsolatokat csak a bennük résztvevő emberek határozhatják meg.

Az új demokrácia az eddig kirekesztettek bevételét javasolja a hatalom sáncai mögé. A demokrácia 2.0 egy eltorzult realizmust képvisel: ha megnyomorítottak nagyobb tömege részesül a kizsákmányolás egyik végtermékéből a vagyonból, akkor a régi rendszer újjá alakul. Mivel minden vagyon elnyomásból származik, a demokraták szükségszerűen a diktatúra pártjára állnak: ha szélesítjük az újraelosztás körét, akkor a megmaradó kizsákmányolt kisebbség elnyomását fokozni kell, hogy nagyobb tömegű vagyonból bővebben tudjanak osztogatni a hatalmasok. A demokrácia rabszolgamunkát szül.

 

"A burzsoázia osztályuralma utolsó harcát hamis zászló alatt vívja meg, a forradalom zászlaja alatt."

 

Rosa Luxemburg

 

"Egyik örökségből a másik. A szellem eleven elsajátítása, egy új nyelv asszimilálása már örökség. És egy másik nyelv elsajátítása itt a forradalmat jelenti. Ez a forradalmi örökség minden bizonnyal azt feltételezi, hogy végül megfeledkezünk a kísértetről, az őseredeti nyelv vagy anyanyelv kísértetéről. Nem azért, hogy megfeledkezzünk arról, amit örököltünk, hanem hogy megfeledkezzünk az örökség-előttiről, amelynek révén örököltünk. Ez a megfeledkezés csak megfeledkezés. (...) Ám ha megelégszünk a feledéssel, az csak burzsoá sekélyesség: az élet mint olyan. Nem szabad tehát felejteni, emlékezni kell, s ugyanezen emlékezésen belül eléggé felejteni is, hogy "újra megtaláljuk a forradalom szellemét anélkül, hogy visszaidéznénk kísértetét" (den Geist der Revolution wiederzufinden, nicht ihr Gespenst wieder umgehen machen - Karl Marx)"

 

Jacques Derrida

süti beállítások módosítása