Káposztaleveledzés

2013.11.27. 15:35

we_are_nature_as_you_can_see_1d1dec_3738552_1385562946.jpg_720x479

 

A gyökerünkben, a torzsánkban az az aprócska alig-fény világított, ami magonc korunkban beszüremlett a mindkettőnket körülvevő papírzacskón át: reklám képek és betűk, a kinti világ gyűrődései. Nem ugyanabból a virágzatból származtunk, csak jólesően hámlasztotta vékony burkunkat a szállítás közbeni össze-összekoccanás. Valami furcsa csoda folytán nem felejtettük el még olyan hatalmas metamorfózis után sem, mint amit minden káposztamag megér, amikor kitör, mint fog az ínyből és fehér hajtássá lesz, amit csak később erez át a megfontolás sötétzöldje.

Leveleinkben a megálmodott kristályrács, vágyaink határtalan csipkefraktáljának ügyetlen rajzolata zöldellt, mintha begipszelt karú gyerek körmölné rosszabbik kezével dolgozatát, és csak ültünk az óriás káposztaföldön rengeteg sorra egymástól végtelenül távoli koordinátákon, miközben egymás illanó káposztaszagában latolgattuk a törzsünkben a halvány pislákolást és a felénk sodródott, szárazságban barnult és kipöndörödött leveleken mértük mintáink különbségeit.

Később a piac felé zötykölődve, hogy áruba bocsássanak minket, a teherautó platójáról megláttalak kihasadni.

A szíved zöld volt.

Még friss.

Szerző: KáoszBrigádok