Reform - állam nélkül

2015.01.28. 18:16

szolgasag.jpg
Ma már minden valamirevaló fickó azt mondja: reformokat akarok. E pontban valamennyien megegyeznek: a király és a pápa, klerikálisok és liberálisok – és a szociáldemokraták. Mert senki sem akarja magára vonni azt a gyanút, hogy reakcionárius. Mindnyájan részt akarnak venni a művelődés munkájában, mindnyájan akarják a nép haladását az ő általuk kijelölt irányban.

Céljaikban azonban mindenesetre különböznek egymástól. Az egyik a nép üdvét a vallásos hithez való visszatérésben és az uralkodóházhoz való hűségben látja, a másik a zsidók kiűzésében, s úgy a termelést mint a kereskedést „a jámbor istenfélő keresztények” kezébe szeretné látni, a harmadik „szabadelvű szellemtől” áthatott törvényekben. És végre a szociáldemokraták? Ők a nép magasabb üdvét az egyéni vagyonnak társadalmi vagyonná való átalakítását követelik. Ez utóbbiak első pillanatra forradalmiaknak látszanak, de amint látni fogjuk, ők is csak a reformálók nagy egyvelegéhez tartoznak.

Mint reformátorokat valamennyit az a törekvés jellemzi, hogy a meglévőt kifoldozgatni, kitatarozni, támogatni és kiépíteni akarják. A régi, korhadt, minden ízében roskadozó épületbe alátámogatással, kisebb-nagyobb változtatásokkal okosabb vagy ostobább kuruzslással új életerőt akarnak önteni.

Vajon látják-e ezek a jó emberek, hogy ez esztelenség? Azok, akiknek a mai rend fennállása érdekükben áll, tudják nagyon is jól, de úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a nép kegyét el ne veszítsék, és azok, akik a mai rendet komolyan mellőzni akarják és mégse tudják azt, hogy fennállón minden reformálás botorság, azok együgyű álmodozók minden erőlködésük dacára is.

A klerikális képmutatók, kik a haladás csillogó ruhájában lépnek a nép elé, szerencsére sokat veszítettek már egykori nagy hatalmukból.

Ma már a nyomorban élők nagy része előtt, szemben az óriási gazdaságokkal és azok őrült pazarlóival, esztelen igyekezetté válik a vigasztalás, hogy holtuk után a túlvilági boldogsághoz jutnak. A vidéken azonban, ahol a nép a kemény munkától és a rossz iskoláktól elbutítva él, ahol az előre haladottabbakkal való érintkezés el van vágva, ott sikerült ezeknek az uraknak ígéretekkel és az „Isten-káromlók” szidalmazásával uralmukat fenntartani. Hogy ők mesterségüket, a képmutatást, a hazugságot, az ígéreteket kitűnően értik, bizonyítja az a körülmény, hogy az ő előörseik, a keresztény szocialisták, antiszemiták, vagy a néppártiak, ahogy őket nálunk nevezik- demokratikus és szocialisztikus jelszavakkal megkísérlették zászlójukra feleskettetni az iparos proletárokat, és így a szociáldemokratákkal a küzdelmet felvenni. Hogy ők vesztenek, az bizonyos. Bármilyen uralkodó előtt való lealázkodást – legyen az Isten, állam, király vagy egyéb – el fog űzni a szabad anarchisztikus gondolkozás.

Jelenleg az antiszemitáknak legtöbb híve van a kisiparosok és a kisgazdák között. És a vallásilag korlátolt s politikailag együgyű társadalmi réteg be van ékelve két ellentétben álló osztály közé: a tőkepénzesek és a proletárok közé. A tőkepénzesek, kik legtöbbnyire liberálisok, már helyzetük és elveik folytán sem érthetik a kisemberek sóhaját és nyögését; és enyhítésért való tömeges feljajdulásukat csak gyermekes neveletlenségük kitörésének tekintik, annyival is inkább, mert véleményük szerint a szabad verseny idővel a társadalom minden kárát úgyis magától pótolni fogja, és elvégre nekik magától érthető dolog az, hogy kell szegénynek, meg gazdagnak is lenni. Ez utóbbit hiszi a „kisiparos” is ugyan, s amit ő akar, az nem ennek az ellentétnek a megszüntetése, ő valamivel jobb üzletet és valamivel jobban terített asztalt kíván; minden nehézkessége mellett azonban észreveszi, hogy a liberálisok nem akarnak és nem is tudnak rajta segíteni, s bosszankodva fordul el tőlük. A proletár, amennyiben osztálytudatos, azt mondja a „kisiparosnak”, ki még minden erejével az ő úgynevezett tulajdonán csüng, hogy csak akkor lesz megmenthető, ha ő is proletár lesz, s megkísérli a tudományos nemzetgazda Marxból bebizonyítani, hogy a kisiparnak tönkre kell jutnia. Ez nem tetszik neki, akárcsak a haját húznák, s amellett még a pap is hirdette a szószékből, hogy a szocialisták a hívőket istentől eltávolítani akarják. S hátha még az anarchistákról hall valamit, összerezzen, mint a meglepett nyúl és – keresztet vet. Begyöpösödött agyában szörnyalakok merülnek fel, épp olyanok, aminőknek kedvenc lapjuk és papjuk festette, kik tőrrel és dinamittal fölfegyverkezve, az államot, uralkodót és a családot tűzzel-vassal elpusztítani akarják. Nem csoda hát, ha mindenkitől elhagyatva, rögtön lelkesülve csatlakozik ahhoz a hívó szóhoz, amit még szebben öltözött magas állású urak, ordítanak a fülébe korcsmákban, templomokban: a zsidó minden bajnak az oka, le velük! Gyengévé és tehetetlenné válik a kezükben mint mindazok, kik a segítséget nem magukban, hanem másokban keresik, és mindig hű csatlósa ezeknek a „magas állású” uraknak és a reakció erős várául szolgál.

Ily módon nekünk úgy tűnik fel az egész antiszemita reformakció, mint valami homályos törekvés kicsinyes dologért, a sötétben a vigasztalanba vergődés. S ha elég éles hallásunk van, kivehetjük abból a kiáltásból „a zsidók és az urak” ellen azt a zsivajt is, mely törekvéssel egyesülve beletorkollik az államszocializmus nagy áramába.

Nem gyanúsítás ez a szociáldemokratákkal szemben?

Azt mondtuk az előbb, hogy első tekintetre forradalmároknak tűnnek fel, hisz a jelenlegi rendet mellőzni akarják. Az antiszemitákkal az a közösségük van, hogy az állam és a törvény alapján állnak és a törvényes harcot nagy nyomatékkal hangsúlyozzák.

Míg azonban az antiszemiták „jogukat” néha igen szenvedélyesen követelik, a szocalisták emennél a fajánál mindig nagyobb és nagyobb bágyadtság kerül napvilágra – ezek ugyanis a nemzetgazdászati materializmus ordotox hívei, amely azt tanítja nekik, hogy a társadalom alakulása független az emberek akaratától, mert az a termelési módban rejlő törvények szerint fejlődik.

Ők e tannal bizonyára gyógyíthatatlan ellentétbe kerülnek, hogy ha az államtól, mely szerintünk a nemzetgazdászat terméke, javítgatásokat, „jogokat” kérnek; mert végre is e „közveteléseknek” mégis csak az az értelmük van, hogy a mindenható nemzetgazdaságba hatalmasan belenyúlnak. Őrültség pedig ez az ő tanaik szerint; mert az állam vagy szükségképp a nemzetgazdászat által létrehozott „épülete” a társadalomnak, akkor az ő törvényei a mai állapotokon változtatni képtelen, mert az okozat az okot nem szüntetheti meg, vagy pedig belenyúlhat az állam változtatólag a nemzetgazdászatba, de akkor a társaság alakulása nem független az emberek akaratától. De ez a tény, hogy a mai rendhez fordulnak és politikai befolyással a fennállón mindaddig kísérletezni akarnak, tudniillik amíg abból valami „új” nem kerül ki – ez az, ami őket, mint reformátorokat jellemzi. Mentségükül: mert szeretnének ők is „forradalmárok” lenni, a természettudományokból egy tételt kölcsönöznek ki s fontoskodó arccal mondják: a természet nem csinál ugrásokat. Eltekintve attól, hogy e tételt a természet vajon helyben hagyja-e, s vajon rá illik-e társadalmi és politikai berendezkedésekre, az tény marad, hogy az államban való munkálkodásból, ha idővel az állam mai külső megjelenését elvesztené is, mindig csak új állam és új törvények kerülhetnek ki. Vagy más szóval: mindaddig, míg nem emelkedünk az állam és az ő törvényei fölé, a szolgaság és barbárság fenn fog maradni. Ez a reform szavuk értelme.

Rámutattunk az imént oly pontra, mely minden reformátort felismerhetővé tesz. Valamennyien azt az erőt, mely hivatva volna eredménnyel és átalakítólag belenyúlni a mai nyomorba, nem saját magukban, hanem magukon kívül keresték: istenben, államban, jogban, törvényben. Nem csoda hát, ha valamennyien hajótörést szenvednek, és a szabadságot, ami után vágyódnak, minthogy külső tárggyá tették – sohasem érhetik el. Új törvényekért kiáltanak, s nem veszik észre, hogy ezáltal a törvény hurka oly szoros lesz, hogy úgy evickélnek benne, mint a halak a hálóban – ők védelmet kérnek az államtól és az állam ad nekik törvényt és engedelmességet kényszerít ki –, fel nem foghatjuk, hogy a szabadságot külső berendezéssel sohasem lehet elérni, annak minden ember szívében már élnie kell.

Mind ez okoknál fogva mi nem vagyunk reformálók. Mi legyőztük azt a szolgát, aki urától felszabadítását kéri, nekünk semmi közünk sincs az államhoz.

Az államnak az nem veszedelmes, ha az őáltala adott jogokat teljesen kihasználjuk, mert hisz ezáltal csak szélesebb alapot nyer, az se veszedelmes, ha követeljük, hogy a proletárok részt vehessenek az állam által adható politikai jogokban, mert hisz ezáltal az állameszme mindig szélesebb és szélesebb körökbe hatol bele és csak nyer általa erőben és kiterjedésben, mert újításokkal tökéletesbíteni igyekszünk! Hanem az veszedelmes, ha az ember fölébe emelkedik s azt mint oly intézményt, mely az emberek leigázására vezet, elítéli. Ezáltal elvonjuk az államtól az életkedvet, s ki kell neki száradnia, mint a korhadt fának. Mert míg az ember ezt be nem látja s részt vesz az államban, addig mint hasznos intézményt ismeri el, s jogot ad neki arra, hogy rajta és mások felett uralkodjék.

Ha szenvedő társaink belátják, hogy előbb saját keblükből kell kipusztítaniok a rabszolgát, s csak akkor vihetik véghez a rabszolgabilincsektől való felszabadulást; akkor még azt is be fogják látni, hogy az állam a törvény az elnyomatás és a kizsákmányolás fő tényezői.

Akkor nem fognak többé az uralkodó hatalmasoktól segítséget kérni, hanem önként csoportosulni és saját erejükből építeni fel az új világot. A szabadok világát, ahonnan borzadva fogunk visszaemlékezni arra a barbárságra, mely bennünket ma körülvesz. Az emberiség hajója akkor már kikötött biztos kikötőjében, az anarchiában.

 

Névtelenül, az Állam nélkül c. újságból, 1897. január 29.

Szerző: KáoszBrigádok

Szerző: KáoszBrigádok

romanian-revolution-in-1989_56.jpg

 


http://www.youtube.com/watch?v=Qs6HCBhpH6U


http://www.youtube.com/watch?v=ILJM4bLbx2A


http://www.youtube.com/watch?v=cw4P4NkJXN0

 

http://www.youtube.com/watch?v=7eTuFAR169s


الشعب يريد إسقاط النظام

 

ash-shab yurīd isqāṭ an-niẓām

the people want to bring down the regime

a sokaság le akarja bontani a rendszert

Ez volt az a közös jelmondat, amely az embereket lázba hozta az arab világon végigsöprő forradalmi hullám tünteséin, sztrájkjain, menetein és tömeggyűlésein. Sokan a nemzetközi sajtóban az 1989-es kelet-európai átalakuláshoz hasonlítják ezt a tölténygőzös politikai mámorfesztivált. Ezek az emberek nyilvánvalóan nem kelet-európaiak. Egy kelet-európai gondolkodó számára azonnal az első világháború ellen kitörő paraszti föld- és békevágy rémlik fel, a katonának elzavart gyári- és földmunkások népi tanácsai, a 100.000-es tömeg, amely a Keleti Pályaudvar előtt 1917 novemberében a szocialista forradalmat ünnepelte és amely egy évvel később egy birodalmat döntött meg. A „nép a kormány bukását akarja” elégtelenül fordítja le Kelet-Európára az ismert arab szlogent. A nép a föld és a tőke, az egyház és a király rendszerének végét akarta és nem piac- és tervgazdaságot rendőrcsizmákkal.

استكمال الثورة

istikmāl al-ṯẖawra

completing the revolution

 

a forradalmat befejezzük

Szerző: KáoszBrigádok

Káposztaleveledzés

2013.11.27. 15:35

we_are_nature_as_you_can_see_1d1dec_3738552_1385562946.jpg_720x479

 

A gyökerünkben, a torzsánkban az az aprócska alig-fény világított, ami magonc korunkban beszüremlett a mindkettőnket körülvevő papírzacskón át: reklám képek és betűk, a kinti világ gyűrődései. Nem ugyanabból a virágzatból származtunk, csak jólesően hámlasztotta vékony burkunkat a szállítás közbeni össze-összekoccanás. Valami furcsa csoda folytán nem felejtettük el még olyan hatalmas metamorfózis után sem, mint amit minden káposztamag megér, amikor kitör, mint fog az ínyből és fehér hajtássá lesz, amit csak később erez át a megfontolás sötétzöldje.

Leveleinkben a megálmodott kristályrács, vágyaink határtalan csipkefraktáljának ügyetlen rajzolata zöldellt, mintha begipszelt karú gyerek körmölné rosszabbik kezével dolgozatát, és csak ültünk az óriás káposztaföldön rengeteg sorra egymástól végtelenül távoli koordinátákon, miközben egymás illanó káposztaszagában latolgattuk a törzsünkben a halvány pislákolást és a felénk sodródott, szárazságban barnult és kipöndörödött leveleken mértük mintáink különbségeit.

Később a piac felé zötykölődve, hogy áruba bocsássanak minket, a teherautó platójáról megláttalak kihasadni.

A szíved zöld volt.

Még friss.

Szerző: KáoszBrigádok

A madarak kiáltványa

2013.01.27. 15:01

white-sand-rihiveli-beach-maldives-paradise-2560x1600-resolution.jpgSzeretjük a növényeket.

Nem szeretjük a pénzt.

Küzdünk a lovak felszabadításáért, mert pacifisták vagyunk.

Szerző: KáoszBrigádok

Itt a világvége!

2012.12.21. 00:53

vilagvege.jpg

Hát eljött a nagy nap. Nem ugyanaz, mint tegnap volt és más, mint holnap lesz. A világ minden egyes nap változik.

Vége a világnak! Éljen az új világ!

Szerző: KáoszBrigádok

A termelőerők fejlődése

2012.11.28. 14:58

neot-smadar.jpgAz ember szükségletelvű lény.

Hét milliárd ember van a Földön.

Az ő akaratuk a termelőerők hatóanyaga.

A termelés az emberek egyesülése szükségleteik kielégítésére.

Kölcsönös segítségük természettörvény.

Az ember a legfőbb termelőerő, mert a szükséglet a termelés hajtóereje.

A szükséglet akarattá formázott alakja a vágy.

A vágyakból tűzzük ki céljainkat.

Mit hozzunk létre együtt?

Szerző: KáoszBrigádok

nemszeretlek.JPG

A meleg folyadék körbevesz. Lágyan ringat a biztonságos kis odú. A táplálék magától áramlik feléd. Csukott szemmel sodródsz ebben az utópikus csodavilágban, még levegőt se kell venned. A szeretet magától értetődő.

http://www.youtube.com/watch?v=9B-h1EEsKDA

Aztán megszületsz: a tüdődbe hideg levegő tolul és felsírsz. Az álomvilágnak vége, de még mindig szabad vagy. Rabságod első dokumentuma az anyakönyvi kivonat: az állam beszippant. Innentől jogaid vannak és kötelességeid. Ezentúl egy erre szakosodott embercsoport igazgatja az életed. Elvárják, hogy fizess nekik szabadságod államosításáért. Cserébe egy töredékét visszakapod útként, csapvízként, áramként az ösvény, forrás és tűz helyett. A szabadság elvételét azonban semmi se kárpótolja. Később már csak utasításokban kommunikálnak veled. Ülj le, kapaszkodj fel, állj vigyázzba, figyelj oda, nézz ki, gyere be, edd meg, tépd el, ugord át. Mindennek megvan a maga helye és oka. Ezt ezért kell tenni, azt meg azért nem. A parancsnoklás az ésszerűség felhőjébe burkolózik. Ha nem is fogadod el, néha lázadsz ellene, néha sírsz, néha nevetsz, de lassan hozzászoksz. Jó állampolgár leszel.

Szerző: KáoszBrigádok

11 éve volt 9/11

2012.09.11. 16:11

kabul.jpg

















Kabul, 1880

"Isten kardja a szegények üres gyomra."

- Mohamed próféta


Tizenegy évvel ezelőtt ledőlt a kapitalista kultúra egyik szimbóluma. Ami utána következett pontosan ugyanaz, mint ami előtte volt. Olyan nincs, hogy terrorizmus elleni háború. A terror háború és a háború terror. Csupán háború és terrorizmus van, amely a bolygónk lakosságának kétharmadát kínozza. Amikor azok a repülőgépek becsapódtak azokba a tornyokba, amelyek az emberiség azon harmadának tulajdonában voltak, akik nem szenvedtek, hanem profitáltak a mindennapos háborúból és terrorból, a háborút létrehozó emberek megízlelték milyen a terror. A terrorra adott reakciójuk a háború és terror szintjének emelése volt, amelyet az uralkodó osztály egyúttal hivatalos ideológiává emelt. Emlékezzünk a terror áldozatainak milliárdjaira, akik számára nincs menedék.

Szerző: KáoszBrigádok

munka01.jpg















„mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”

József Attila, 1936. július – október



Azért, mert az emberek nem szeretnek kitűnni a szürke tömegből. Az egység fétisétől való eltérés gyűlöletre indítja a birkákat. A különlegesség elfojtásának kultúrájában élünk. Nem akarsz olyan lenni, mint mindenki más? Vess magadra, ha eltaposnak. Az áldozathibáztatás dicstelen tort ül az elnyomottak felett.

Azért, mert a rend és az erkölcs uralma nem teremt megélhetést. Ha előre köszönünk az utcán ismerőseinknek, ha átadjuk a helyünket a villamoson, ha késsel és villával fogyasztjuk ételeinket abból nem lesz még élet, de az életnek valami nagyon tág kerete sem. Ettől még nem fogunk vágyni, szeretni, teremteni.

Azért, mert a legtöbb ember azt gondolja, hogy keményen és tisztességesen kell dolgozni, lehetőleg jó sokat, hogy a lelked is kileheld. A munka teljesen eltompított és kizsigerelt? Nagyszerű. Büszke lehetsz magadra: ez a jól végzett munka jutalma. Jól jegyezd meg ezt az érzés, mert az itteniek ezt nevezik beteljesülésnek. A megbecsült munka. Szláv eredetű szó, annyit tesz gyötrelem, kín.

Na, de ha nem dolgozunk miből éljünk meg? Egyszerű a válasz: a gazdagokból. A munka jutalma a bér, ami a megtermelt érték töredéke. Az érték nagyobb részét úgy hívják tulajdon és ez a kapitalistákat illeti.

Ha közösen termelünk, akkor ennek gyümölcsét miért nem közösen sajátítjuk el? Társadalmi termelés és magántulajdon ellentétesek egymással. Ha keményebben dolgozol az csak gazdagabbá teszi a tulajdonosokat. Nem keménykedni kell, hanem közösséget alapítani. Zsámó!

Szerző: KáoszBrigádok

Anarchia és anarchizmus

2012.05.17. 18:04

human_origins.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az emberiség története két részre osztható. Az uralom megjelenéséig nem alkotott rendszerszerűen összefüggő egységet az emberi hatalomgyakorlás. Ezt a civilizáció előtti állapotot nevezzük anarchiának, az uralommentesség korának, amelyben több százezer évig az együttműködés evolúciós szükségessége ösztönözte kölcsönös segítségre az emberi törzseket. Amióta a hatalmi viszonyok összesűrűsödése, egybefonódása és uralommá szilárdulása végbement, a parancsolás piramisa felépült, az őskultúra gépezete kitermelte az állam, a vallás, a szervezett vadászat, a patriarchátus rombuszát, a renddé rögzült szokás az emberrel szemben önállósult, azóta beszélünk hierarchiáról. Hierarches a főpapság, a szent rítusok vezetője (hiereusz: pap, arkhe: uralom), akik kényszerűen meghatározzák az életmódot, rendet lehelnek az életbe. Ennek a társadalmi járványnak kiváló táptalajt szolgáltatott a háziasítás és a letelepedés mocsara. Az uralommal azonban egyidős a lázadásra való hajlam, mert a parancs ellenállást szül. Az anarchizmus korszaka az elveszett idill utáni sóvárgással veszi kezdetét, ha a szabadságvágy tettre fordul és társakat talál megszületik az uralommentesség útjait fürkésző közösség.

Szerző: KáoszBrigádok

Polgárháború

2012.03.09. 01:01

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd hol van az isten?

http://www.youtube.com/watch?v=tZNmoJhaNNE

Ha lesújt az államterror ki ment meg?

http://www.youtube.com/watch?v=SyQIv5wyYGE

Háború... az utca lett a csatamező!

http://www.youtube.com/watch?v=cP4hseVlp3Q

Szerző: KáoszBrigádok

Birtokba vettük a Földet,

a kutya és a bolond...

...és kiabálja jó hangosan, hogy: semmi sem!

Keressük a módját...

Bezzeg a kutya!

Értelmet kizárólag az ember adhat.

Szabadulj meg a gonosztól és szedd össze a .......... - mondta a bolond.

De miért?

Ekkor a játszma el van veszve.

A vég nem olyan érdekes, mint a kezdet.

Szerző: KáoszBrigádok

Soha többé karácsony!

2011.12.06. 00:58

Soha többé unalom, soha többé rutin, soha többé hazugság!

Elég... ne tovább!

Le a karácsonnyal, éljenek a fák!

http://www.youtube.com/watch?v=3oEofrc21EE

http://www.youtube.com/watch?v=aUN-NonhFtA

Szerző: KáoszBrigádok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A rend a valóság szűrője. Torzítja a valóságot. A berögzült állóképek sorozata elvakít. A rend a valóság formalinba téve: az állóképek hideg merevsége kiöli belőle az életet. A rend a ránk támadó kilencfejű sárkány, egy sokarcú dogma, az élőhalott múlt.

A többség uralma által meghatározott rend igazságosabb eredményre vezet a társadalmi termék termelésének, elosztásának, cseréjének és fogyasztásának kérdéseiben, mint a zsarnokság. Ebben a gondolatmenetben alapvető probléma rejtőzik. A többség uralma még mindig uralom, tehát van benne elnyomás. Igazságosság csak akkor lehetséges, ha van igazságtalanság is. A zsarnokság az igazságtalanság erőszakos eszközökkel történő megerősítése. A demokrácia az osztályuralom gazdasági valóságának elfedése politikával. Az emberi kapcsolatokat csak a bennük résztvevő emberek határozhatják meg.

Az új demokrácia az eddig kirekesztettek bevételét javasolja a hatalom sáncai mögé. A demokrácia 2.0 egy eltorzult realizmust képvisel: ha megnyomorítottak nagyobb tömege részesül a kizsákmányolás egyik végtermékéből a vagyonból, akkor a régi rendszer újjá alakul. Mivel minden vagyon elnyomásból származik, a demokraták szükségszerűen a diktatúra pártjára állnak: ha szélesítjük az újraelosztás körét, akkor a megmaradó kizsákmányolt kisebbség elnyomását fokozni kell, hogy nagyobb tömegű vagyonból bővebben tudjanak osztogatni a hatalmasok. A demokrácia rabszolgamunkát szül.

 

"A burzsoázia osztályuralma utolsó harcát hamis zászló alatt vívja meg, a forradalom zászlaja alatt."

 

Rosa Luxemburg

 

"Egyik örökségből a másik. A szellem eleven elsajátítása, egy új nyelv asszimilálása már örökség. És egy másik nyelv elsajátítása itt a forradalmat jelenti. Ez a forradalmi örökség minden bizonnyal azt feltételezi, hogy végül megfeledkezünk a kísértetről, az őseredeti nyelv vagy anyanyelv kísértetéről. Nem azért, hogy megfeledkezzünk arról, amit örököltünk, hanem hogy megfeledkezzünk az örökség-előttiről, amelynek révén örököltünk. Ez a megfeledkezés csak megfeledkezés. (...) Ám ha megelégszünk a feledéssel, az csak burzsoá sekélyesség: az élet mint olyan. Nem szabad tehát felejteni, emlékezni kell, s ugyanezen emlékezésen belül eléggé felejteni is, hogy "újra megtaláljuk a forradalom szellemét anélkül, hogy visszaidéznénk kísértetét" (den Geist der Revolution wiederzufinden, nicht ihr Gespenst wieder umgehen machen - Karl Marx)"

 

Jacques Derrida

Szerző: KáoszBrigádok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne oltsd az ifjuság tüzét

Sekélyes bölcseséggel,

Mert vánszorogsz, ne irigyeld,

Ha társalog az éggel!

 

Ne tépd szét bátor álmait,
Eléri tán az ormot,
Mely vágyad volt tenéked is,
De álmod összeomlott.


A kincseid: marék gyökér,
Mit egy élet kiásott,
Kudarc, csalódás, bölcseség
S e gyógyitalt kínálod.

Erőtlené e kotyvalék!
Az ifjú kézben serleg,
Amelybe habzó lángitalt
Az istenek kevertek!

Ha még maradt hamu alatt
Öreg szivedben szikra,
Éledjen ujra és rohanj
Ostromló harcaikba!

S ha megvénülnek az ifjak is,
Ott jönnek az ujak, a bátrak...
Ha mankón is, te menj velük,
Kik álmokért csatáznak.

Míg hűl szíved és hull reád
A rög tompán dörögve:
Csak bátor álmok harcosa
Álmodhat mindörökre!

 

Vázsonyi Vilmos, 1915

 

Ez az az óra, ez az óra a lázadás órája. Ezekkel a kenyértelen és vértelen kezekkel, ebben a sötétségben, mely sűrűbb, mint a vér, az utolsó óra harangütései alatt, lázadjunk fel a valóság ellen, mely gonoszabb és bizonytalanabb lett már számunkra, mint az istenek pokla. Mit veszíthetünk el mi, akik a legszegényebbek vagyunk? Akiknek lázálmaink is igazabbak, tébolyunk ingoványai is szilárdabbak már, mint az ő adamanttengely körül forgó bolygójuk vastag kérge! Ez a valóság nekünk nem kell, ez a bizonyosság nem kell, ez a mereven néző szemgolyó, melynek tükrében megfagyott a boldogtalanság tája, vakuljon meg. A táj mögött másik táj, a valóság mögött másik valóság húzódik meg ugrásra készen, mint egy hályog mögött és kopogjunk és szúrjunk és kiabáljunk, míg fel nem fakad és meg nem találjuk elsüllyedt otthonunkat. Ébredjetek fel! Ez az igazság hazugság!

 

 

Déry Tibor, 1920

 

Szerző: KáoszBrigádok

2013: A kezdet

2011.09.01. 00:40

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                   A káoszanarchizmus tízparancsolata:

háború - sota  - war     - Krieg     - guerra  - война      - حرب    - 战争的 - युद्ध 

hús     - liha    - meat    - Fleisch  - carne   - мясо        - لحم     - 肉     - मांस

alkohol - alkoholi - alcohol - Alkohol - alcohol - алкоголь  - كحول  - 酒精  - शराब

főnök  - pomo   - boss     - Chef    - capo    - господин  - رئيس   - 老板 - मालिक 

pénz   - raha   - money  - Geld     - soldi      - деньги     - المال   - 资金  - धन 

család - perhe - family   - Familie  - famiglia  - семья      - عائلة   - 系列 - परिवा

rend   - järjestys - order - Ordnung - ordine  - порядок  - النظام  - 为了  - आदेश

nemzet - kansakunta - nation - Nation - nazione - нация - دولة  - 全国  - राष्ट्र

állam   - valtio     - state   - Staat  - stato - государство - دولة  - 国家  - राज्य

hatalom - valta   - power   - Macht  - potere  - власть     - القوة   - 电    - शक्ति

tulajdon, omaisuus, property, Eigentum, proprietà, собственность, ممتلكات, 物业, संपत्ति,

munka,   työ,        work,      Arbeit,     lavoro,     работа,     عمل,    工作,  काम,

öl, butít és nyomorba dönt. 

Szerző: KáoszBrigádok

2012: A vég

2011.08.27. 13:34

2 millió embert telepítenek ki az Amerikai Egyesült Államok keleti partjáról, New York felett fekete villámok cikáznak. Az "Irene" nevű hurrikán egyre erősebb, pedig látszólag a semmiből épült fel. A hurrikánok működési elve a káoszon alapul, egy pillangó szárnycsapása is elég kezdetnek. Az USA elnöke történelmi eseményről beszél. Elkezdődött...

http://www.youtube.com/watch?v=o4h_UUXCy5U

Szerző: KáoszBrigádok

A megismerésről

2011.08.26. 09:47

"A misztika az ember türelmetlensége az igazság megismerésében. A magától értetődőség nem azonos magának a dolognak a nyilvánvalóságával és világosságával, hanem sokkal inkább a dolgokról alkotott elképzelés homályos voltával. A természetesség a szemlélet nem-természetes megnyilvánulása. Az embernek erőfeszítést kell, s ki kell mozdulnia "a természetesség állapotából", hogy emberré váljék (az ember emberré munkálja ki magát), hogy valóságként ismerje meg a valóságot. Minden idők és irányzatok nagy filozófusai - Platón a barlang-mítosszal, Bacon az idol-képekkel, Spinoza, Hegel, Heidegger, Marx - helyesen úgy jellemzik a megismerést, mint a természetesség meghaladását, mint legmagasabb fokú aktivitást, "erőszakot". Az aktivitás és a passzivitás dialektikája az emberi megismerésben mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az embernek ahhoz, hogy megismerje a dolgot magánvalóan, át kell alakítania magáértvalóvá; hogy megismerje a tőle függetlenül létező dolgot, alá kell vetnie azt gyakorlatának; hogy meggyőződjön róla, milyenek a dolgok az ő beavatkozása nélkül, be kell avatkoznia a dolgokba. A megismerés nem egyszeri szemlélet. A világ szemlélete az emberi gyakorlat eredményein alapszik. Az ember csak azért ismerheti meg a valóságot, mert az emberi valóságot ő alakítja ki, és mert elsődlegesen gyakorlati lényként viselkedik."

Karel Kosík, 1960

Szerző: KáoszBrigádok

A horror fantomképei szerint vérben tocsogó, önmagukból kifordult őrültekről van szó. A fenti képen szereplő tömeggyilkosok azonban jól illusztrálják az ilyen emberek igazi természetét. Először is emberekről van szó és nem szörnyetegekről. Emberekről, akik éreznek és úgy gondolják, hogy helyesen cselekednek a maguk mércéje szerint. Másodszor a mainstream kultúra azért jelenít meg lecsúszott, többnyire alacsony társadalmi osztályból származó, súlyos pszichikai problémákkal küszködő embereket gyilkosokként, mert a valódi mészárosok kifinomult, jó megjelenésű, gazdag és hatalmas emberek, akik légkondicionált termekben, szolgákkal körülvéve élnek, hermetikusan elválasztva a valóságtól. A gyilkos mozdulat legtöbbször csupán egy tollvonás és a társadalmi megítélésük is ezen múlik. Aki maga süti el a fegyvert és végez mondjuk pár tucat emberrel az megvetésben részesül, aki pedig a többszörösét, de közvetetten, abból még történelmi hős is lehet.

"Egy francia diplomata: a háború? Nem találok abban semmi szörnyűt. Egy ember halála tragédia, százezrek halála statisztika."

Kurt Tucholsky, 1932

Szerző: KáoszBrigádok

Mi a boldogság kulcsa?

2011.08.21. 16:34

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kelet-Európa és Afrika a legboldogtalanabb régiók a bolygón. A lentebbi linkben szereplő tanulmány szerint a legboldogabb ország a Földön a közép-amerikai Costa Rica. Vajon miért?

http://www.happyplanetindex.org/explore/global/

Nézzük meg milyen ország Costa Rica: gyönyörű trópusi paradicsom hihetetlen biodiverzitással, állandó napsütés, meleg, tisztaság. Könnyű lenne azonban a "szerencsére" fogni. Costa Rica nem tart fenn saját hadsereget. Az 1948-as polgárháború után az elnök az alkotmányba foglalta az állandó hadsereg örökös eltörlését és a pénzt inkább kultúrára fordítják. Azóta nem is volt háború Costa Rica területén. Az országnak a régió többi részével ellentétben nincs "gyarmati" múltja: nem voltak itt rabszolgák, a megérkező spanyol telepesek egyfajta paraszti demokráciát alkottak. A kormány 2007-ben bejelentette, hogy 2021-ig nullára csökkenti az ország szén-dioxid kibocsátását. Az orvosi turizmus az egyik fő bevételi forrás, mert Costa Rica a "Kék-zóna" része, amely azon öt minirégiók egyike a világon, ahol gyakori a 100 éves kor feletti aktív és boldog élet. Idealizálni nem érdemes egyetlen világállapotot sem. Ideál alapján cselekedni viszont etikus tett.

Szerző: KáoszBrigádok

A Káosz hangjai

2011.08.21. 05:35

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az univerzum zenéje számunkra a kozmikus háttérsugárzás formájában adott. Ezek az első olyan fotoncsomagok, amelyek képesek voltak mindenfelé utazni a világűrben, mert az már eléggé lehűlt ahhoz, hogy a fény részecskéit ne akadályozza a szabad mozgásban. A hullámokat hallható hanggá átformálva furcsa sistergést kapunk, amelyet zajként fordít le a fülünk. A rend szűrőjét kikapcsolva megtaníthatjuk fülünket a disszonancia élvezetére. Itt az idő, hogy hozzászokjunk az Igazság zenéjéhez.

http://www.1-1-1-1.net/chaos/index.htm

http://www.brainjam.ca/wp/2010/01/the-sound-of-chaos/

http://www.youtube.com/watch?v=Rt9D20MDqvg

Szerző: KáoszBrigádok

A konfliktus hasznos

2011.08.14. 07:58

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Általános tapasztalat, hogy az emberek szeretik kerülni a konfliktusokat. Kellemetlen érzéseket keltenek: félelem az erőszaktól, a kiszámíthatatlanságtól, de talán a legjobban az érzelmektől maguktól. Az ilyen típusú félelmek egy olyan életforma velejárói, amely betegesen kerüli a konfliktust, így nem is ismeri azok tényleges menetét. A félelem az ismeretlentől az egyik legerősebb félelem, de ijesztően gyorsan elillan, ha ismertté válik a kérdéses tárgy. A konfliktus az élet fejlődésének kulcsfontosságú eleme. Nem szükségszerű, hogy sértődést, utálatot, fájdalmat, erőszakot vagy akár csak rossz érzéseket váltson ki. Ellenben a konfliktus kerülése és a kezelési jártasság hiánya megidézi azokat az ijesztő szörnyeket, amelyektől titokban mindenki retteg. A kulcs: nyíltság, őszinteség és felelősségtudat.

Szerző: KáoszBrigádok

Élet = Káosz

2011.07.18. 17:26

Minden őssejt ezernyi különböző módon fejlődhet és a bonyolultabb organizmusok milliárdnyi sejttel rendelkeznek, így az élet fejlődése irányíthatatlan. Nincs olyan szuperszámítógép, amely feldolgozhatná a létezést, mint információhalmazt. A véletlen és a választás megsemmisítésének illúziója tartja fogva az emberiséget. Géntechnológia segítségével az egyes sejtek fejlődése részben meghatározható vagy korlátozható és az emberiség akár létrehozhat szerves lényeket művi úton, de ahogy ezek az életformák "elvadulnak" és beilleszkednek a természetes környezetbe az integrációjuk már nem lesz irányítható, hogy a további mutációkról már ne is beszéljünk. Az evolúció - mind a kulturális, mind a biológiai - lényegében kaotikus még akkor is, ha mintákat látunk ebben a káoszban, amely segíti a megértést. Belenyúlni ebbe a játékba még nem jelent irányíthatóságot, ettől nem lesz rend.

http://en.wikipedia.org/wiki/Chaos_(genus)

Szerző: KáoszBrigádok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Észak-Korea a legkeményebb diktatúrák egyike a Földön. Legfőbb elnyomó eszközei a katonaság, a család és a szocialista küllemű konfuciánus morál hatalmat megszentelő borzadálya. Egy fővárosi műszaki egyetem falára a következő graffitit festette egy diák:

"Park Chung Hee és Kim Jong Il mindketten diktátorok, Park Chung Hee az országa gazdaságát fejlesztő diktátor és Kim Jong Il az embereket kiéheztető diktátor."

Oda ütött ahol a legjobban fáj a rendszernek: a gyűlölt dél-koreai katonai diktátornál is mélyebbre helyezve a 'szeretett vezért'. Monarchikus rendszerben a felségsértés a legnagyobb bűn. Ezután három napra hermetikusan lezárták a 3,2 milliós Pyongyangot, hogy titkosügynökök és különleges osztagok garmadája kutathassa fel a vélt elkövetőt. A pályaudvarokat lezárták és blokád alá vették a főbb útvonalakat, hogy senki se vihesse ki a forradalmi információt a fővárosból más régiókba. A graffiti azonban már a legtávolabbi megyékben is falusi legendák és városi pletykák közkedvelt eleme. A lázadás szellemét nem lehet visszazárni a palackba. Minden uralom illúzió. A rend hánykolódó hajó a káosz tengerén. Minél erősebb az illúzió, annál erősebb lázálmok próbálják akadályozni az ébredést, de az elkerülhetetlent csak ideig-óráig lehet elodázni. A rend a legkárosabb utópia. Nem lehet megkötni a társadalmi folyamatokat. Az ember, amelynek lényege a mozgás, változás nem élhet rendben, amely statikus. Az emberi szükségletek legfeljebb deformálhatóak, de elnyomni őket lehetetlenség.

Szerző: KáoszBrigádok