Észak-Korea a legkeményebb diktatúrák egyike a Földön. Legfőbb elnyomó eszközei a katonaság, a család és a szocialista küllemű konfuciánus morál hatalmat megszentelő borzadálya. Egy fővárosi műszaki egyetem falára a következő graffitit festette egy diák:

"Park Chung Hee és Kim Jong Il mindketten diktátorok, Park Chung Hee az országa gazdaságát fejlesztő diktátor és Kim Jong Il az embereket kiéheztető diktátor."

Oda ütött ahol a legjobban fáj a rendszernek: a gyűlölt dél-koreai katonai diktátornál is mélyebbre helyezve a 'szeretett vezért'. Monarchikus rendszerben a felségsértés a legnagyobb bűn. Ezután három napra hermetikusan lezárták a 3,2 milliós Pyongyangot, hogy titkosügynökök és különleges osztagok garmadája kutathassa fel a vélt elkövetőt. A pályaudvarokat lezárták és blokád alá vették a főbb útvonalakat, hogy senki se vihesse ki a forradalmi információt a fővárosból más régiókba. A graffiti azonban már a legtávolabbi megyékben is falusi legendák és városi pletykák közkedvelt eleme. A lázadás szellemét nem lehet visszazárni a palackba. Minden uralom illúzió. A rend hánykolódó hajó a káosz tengerén. Minél erősebb az illúzió, annál erősebb lázálmok próbálják akadályozni az ébredést, de az elkerülhetetlent csak ideig-óráig lehet elodázni. A rend a legkárosabb utópia. Nem lehet megkötni a társadalmi folyamatokat. Az ember, amelynek lényege a mozgás, változás nem élhet rendben, amely statikus. Az emberi szükségletek legfeljebb deformálhatóak, de elnyomni őket lehetetlenség.

süti beállítások módosítása