Anarchia és anarchizmus

2012.05.17. 18:04

human_origins.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az emberiség története két részre osztható. Az uralom megjelenéséig nem alkotott rendszerszerűen összefüggő egységet az emberi hatalomgyakorlás. Ezt a civilizáció előtti állapotot nevezzük anarchiának, az uralommentesség korának, amelyben több százezer évig az együttműködés evolúciós szükségessége ösztönözte kölcsönös segítségre az emberi törzseket. Amióta a hatalmi viszonyok összesűrűsödése, egybefonódása és uralommá szilárdulása végbement, a parancsolás piramisa felépült, az őskultúra gépezete kitermelte az állam, a vallás, a szervezett vadászat, a patriarchátus rombuszát, a renddé rögzült szokás az emberrel szemben önállósult, azóta beszélünk hierarchiáról. Hierarches a főpapság, a szent rítusok vezetője (hiereusz: pap, arkhe: uralom), akik kényszerűen meghatározzák az életmódot, rendet lehelnek az életbe. Ennek a társadalmi járványnak kiváló táptalajt szolgáltatott a háziasítás és a letelepedés mocsara. Az uralommal azonban egyidős a lázadásra való hajlam, mert a parancs ellenállást szül. Az anarchizmus korszaka az elveszett idill utáni sóvárgással veszi kezdetét, ha a szabadságvágy tettre fordul és társakat talál megszületik az uralommentesség útjait fürkésző közösség.

süti beállítások módosítása