munka01.jpg















„mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”

József Attila, 1936. július – október



Azért, mert az emberek nem szeretnek kitűnni a szürke tömegből. Az egység fétisétől való eltérés gyűlöletre indítja a birkákat. A különlegesség elfojtásának kultúrájában élünk. Nem akarsz olyan lenni, mint mindenki más? Vess magadra, ha eltaposnak. Az áldozathibáztatás dicstelen tort ül az elnyomottak felett.

Azért, mert a rend és az erkölcs uralma nem teremt megélhetést. Ha előre köszönünk az utcán ismerőseinknek, ha átadjuk a helyünket a villamoson, ha késsel és villával fogyasztjuk ételeinket abból nem lesz még élet, de az életnek valami nagyon tág kerete sem. Ettől még nem fogunk vágyni, szeretni, teremteni.

Azért, mert a legtöbb ember azt gondolja, hogy keményen és tisztességesen kell dolgozni, lehetőleg jó sokat, hogy a lelked is kileheld. A munka teljesen eltompított és kizsigerelt? Nagyszerű. Büszke lehetsz magadra: ez a jól végzett munka jutalma. Jól jegyezd meg ezt az érzés, mert az itteniek ezt nevezik beteljesülésnek. A megbecsült munka. Szláv eredetű szó, annyit tesz gyötrelem, kín.

Na, de ha nem dolgozunk miből éljünk meg? Egyszerű a válasz: a gazdagokból. A munka jutalma a bér, ami a megtermelt érték töredéke. Az érték nagyobb részét úgy hívják tulajdon és ez a kapitalistákat illeti.

Ha közösen termelünk, akkor ennek gyümölcsét miért nem közösen sajátítjuk el? Társadalmi termelés és magántulajdon ellentétesek egymással. Ha keményebben dolgozol az csak gazdagabbá teszi a tulajdonosokat. Nem keménykedni kell, hanem közösséget alapítani. Zsámó!

süti beállítások módosítása