A kapitalizmus a hagyományos törzsi, paraszti, céhes, klánbéli, baráti, szomszédi közösségek helyébe egyre inkább az áruközösséget állítja, amely csak absztrakt és töredékes módon közösség. Az árutermelők közössége csak az áruk termelésének, elosztásának, cseréjének és fogyasztásának pillanataiban létezik reális viszonyként. Tűnékeny valami. Vettem valamit a boltban, hopp a közösség része vagyok. Eladtam nagyapám régi könyveit, hopp a közösség része vagyok. Dolgozom a munkahelyemen, már megint a része vagyok. Sokszor zavaróan egyik pillanatról a másikra belerántanak (megjelenik a postás és hoz egy csekket), máskor meg kihajítanak belőle (nincs pénzed vonatjegyre? na húzzál el). Az áruközösség az előre meghatározott cél érdekében létezik, amely nem a sajátom, tőlem idegen cél: a profittermelés és realizálás érdekében, hogy a "gazdaság" olajozottan működjön. A kapitalizmusban a szó hagyományos értelmében mindenki idegen. Lényegtelen, személytelen részletfunkciók betöltőiként ismerjük meg embertársainkat. Az idegengyűlölet ezért talál újabb és újabb ellenségeket, mert képtelen az idegenség érzetét a gyökerénél megragadni. A gyűlölet közössége nem teszi ismerősebbé az embereket, csak egy másfajta elidegenedést hív életre.