"A misztika az ember türelmetlensége az igazság megismerésében. A magától értetődőség nem azonos magának a dolognak a nyilvánvalóságával és világosságával, hanem sokkal inkább a dolgokról alkotott elképzelés homályos voltával. A természetesség a szemlélet nem-természetes megnyilvánulása. Az embernek erőfeszítést kell, s ki kell mozdulnia "a természetesség állapotából", hogy emberré váljék (az ember emberré munkálja ki magát), hogy valóságként ismerje meg a valóságot. Minden idők és irányzatok nagy filozófusai - Platón a barlang-mítosszal, Bacon az idol-képekkel, Spinoza, Hegel, Heidegger, Marx - helyesen úgy jellemzik a megismerést, mint a természetesség meghaladását, mint legmagasabb fokú aktivitást, "erőszakot". Az aktivitás és a passzivitás dialektikája az emberi megismerésben mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az embernek ahhoz, hogy megismerje a dolgot magánvalóan, át kell alakítania magáértvalóvá; hogy megismerje a tőle függetlenül létező dolgot, alá kell vetnie azt gyakorlatának; hogy meggyőződjön róla, milyenek a dolgok az ő beavatkozása nélkül, be kell avatkoznia a dolgokba. A megismerés nem egyszeri szemlélet. A világ szemlélete az emberi gyakorlat eredményein alapszik. Az ember csak azért ismerheti meg a valóságot, mert az emberi valóságot ő alakítja ki, és mert elsődlegesen gyakorlati lényként viselkedik."

Karel Kosík, 1960