"Mikor a saját igazságodról lemondtál, lemondtál arról is, hogy az életed kaland legyen. Az a büntetésed ezért, hogy bár a biztonságot kerested, a szorongást találod. Egyszer érdekből hazudsz, aztán már csak, hogy ne szégyelld magad, s elhiteted magaddal, hogy igazat mondtál. Még a cinizmus erkölcsétől is félsz. Ha a ki nem-mondás, a féligazság erkölcsi szabály lett, akkor már nincs is mihez képest hazudni. Ezt az unalmat kell lenyelned és szaporítanod. Nincs vallásod, nem tudod, ki vagy, megesznek a hazugságaid: elhízás, gutaütés, neurózis, magány. Nem lehetsz ártatlan, akár így, akár úgy, egy kissé te magad is szörnyeteg vagy. Ha sikerül is átcsúsznod az államerkölcsből a radikális kontemplációba, akkor is az államerkölcs peremén maradsz. Csúfolódhatsz, a félelem álmaid zugában is ott lapul. Diktatúrában a diktatúrától nem lehet elvonatkoztatni."

Konrád György, 1984