Prófétaság, Avante-garde, Káosz: ezek az autonómia társadalmi evolúciójának főbb fázisai. A történelemben tendenciájában folyamatosan növekszik azoknak az embereknek a száma, akik tudják hogyan kell értelemmel megtölteni az életet.

Kezdetben volt a Prófécia Kora vagy szekuláris nevén a Filozófia Kora. Egyes megvilágosodott emberek vezetést nyújtottak az emberek tömegeinek azzal, hogy saját életüket példázattá tették. A tudatos, szabad egyéniségek megjelenése csak egyedi eset, társadalmilag semmiképp sem válhattak tipikussá. Lao-ce, Buddha, Jézus, Mohamed, Epikurosz, Diogenész, az esszénusok mozgalma, a próféták követői, vándorok, kalózok, banditák, világgá ment rabszolgák és jobbágyok: ezek a főbb formák, amelyekben az autonómia testet ölt. Évezredekben mérjük.

A modernitás kezdetével beköszönt a második korszak az Avant-garde Kora. Az idő dinamikussá válik, megjelenik a haladás és a reakció gondolata, az ember rájön, hogy történelmi lény, kialakul az individualitás, a történelmi egyén már nem ritka véletlen, de még többségében öntudatlan. A legfőbb emberi érték, amely évezredeken át a boldogság volt, már csak a szabadságban nyerheti el értelmét, létrejön az emberiség fogalma, mint az egész faj öntudatának hordozója. A világ fokozottan a jövőbe tekint és kialakulnak az életet tudatosan megélni akaró mozgalmak: a szocialista/kommunista munkásmozgalmak, feministák, anarchisták, hippik, a mélyökológia, a felszabadítás teológiája, az antikolonializmus. Az 1840-1850-es években, az 1910-20-as években és az 1960-70-es években a világ minden kontinensén egyidejűleg lázadnak fel emberek milliói: ezek az első világforradalmak, amelyek hatalmas változásokat idéztek elő, de céljukat tekintve elbuktak. A változás először évszázadokban, majd generációnként tör előre.

A harmadik korszak, amely betetőzi az emberiség kulturális fejlődését a Káosz Kora. A szabadon fejlődő személyiség szükségletei áttörik az uralmi kereteket, az irányítás lehetetlenné válik, a parancsolás társadalma véget ér. A szabadság minden egyes egyén választásaiból és közös megegyezéséből jön létre. Az érdek megszűnik, mint a társadalmi fejlődés motorja, mivel a szükségleteket bőven ellentételezi az emberiség hatalmas képességei és belátása, így a vágyat már lehetetlen birtoklássá lefokozni. Az ember tudatosan alakítja életét, az emberiség biológiai és társadalmi fogalma egybeesik. Kollektív, egységes emberi öntudat jön létre, ahol nincsenek többé idegenek, csak embertársak: társak az autonómiában. A káosz beköszönt, ha minden egyes ember képes lesz az autonóm választásra és egyetlen uralmi forma marad a Földön: az önuralom. A világforradalom ezt a kort már lehet, hogy nem generációkban, hanem évtizedekben méri. Nehéz kérdés, de egy biztos: a káosz irányíthatatlan, a szabad személyiségnek nem lehet parancsolni, ezért megállíthatatlan.